Ki is vagyok én? Egy lökött 21 éves srác. (Legalábbis most 2014-ben, amikor ezt írom)
Update: Azóta még tovább öregedtem. 😛
Hagyjuk a csudába! Csak a kéményseprőket érdekli a korom.Egy olyasvalaki, aki megpróbált minimális pénzből, minél messzebbre jutni és minél többet látni. Így tehát stoppoltam már 33 ezer kilométert, 43 országban, 208 nap alatt. (Megemlítendő még 3900 km ingyenes és 2100 km nagyon olcsó vonatozás, amiről szintén írok itt.) Eredetileg pénzhiány miatt, spórolásból indultam neki stoppal Európa bejárásának. Mikor a tipikus úticélokat már bejártam, jött az ötlet, hogy Európa minden országában szerencsét kéne próbálni. Olybá tűnhet, hogy sok út csak az egyes országoknak a listán való kipipálása miatt pattant ki a fejemből, de ez nem teljesen igaz. Az évek, kilométerek, pozitív és negatív tapasztalatok rengeteg élményt adtak és mind formálták gondolkodásomat. Minden út adott valamit, amivel több lettem. És úgy hiszem ez így is lesz az elkövetkező utak során is. A közhelyes filozófia bizony érvényes: “Nem az úticél számít, hanem a megtett út.”
Előzetesen annyit említenék még meg, hogy a stoppolás több napon keresztül sokkal keményebb dolog, mint azt az emberek általában gondolnák. Nem csak a fuvarszerzés jelenthet gondot, hanem az étkezés, alvás, fürdés és egyéb, a városi ember számára alapvetőnek tűnő igények kielégítése is. Sok kitartás és lemondás kell tehát, és amíg valaki ki nem próbálja, nem is értheti, pontosan miről beszélek. Ugyanakkor rengeteg pozitív meglepetés éri az embert a legváratlanabb helyzetekben is. Szóval a kihívások szerelmeseinek ajánlom, hogy mihamarabb veselkedjenek neki egy 5 napos, 1000 km-es bemelegítésnek! Hajrá! 🙂
Az oldal elsősorban a 2013 óta megtett több napos útjaim leírására hoztam létre, illetve blogbejegyzésként a hétköznapi tapasztalatok is olvashatók. Remélem minél többen kapnak kedvet a stoppolás nemes sportjának kipróbálásához. Ők az „Általános” menüpont alatt találnak hasznos információkat. Folytatás folyamatosan. Jó mulatást! 😉
írta – Sulyok Ábel – írta
Majdnem elfelejtettem. Minden utazós blogba kell egy idézet. Tessék:
“A remegő hús fogantatásának kereke pörög az űrben és kizúdul
Ember, disznó, teknős, rovar, béka, serke, gyíkok, csíkok, tetvek,
Patkányok, aranyderes versenyparipák, sertésvészes idilli kullancsok,
Keselyűk megnevezhetetlen iszonyú tetvei,
Gyilkosan támadó afrikai kutyahadak, a dzsungel kóbor rinocéroszai,
Óriási vadkanok, hatalmas gigászi elefántbikák,
Kósok, sasok, karvalyok, lepények és sünök és labdacsok.
Végtelen körben forgó élőlények vicsorognak a tudatban.
A tér tíz irányában keresztül-kasul, megszállva minden külső-belső zugot,
A szupermikroszkópikus törpe bigyusztól, a roppant Tejút fényév belsejéig
Kivilágítva egy elme egét.
Szegény! Bár megszabadulnék e güriző hús-keréktől,
S lennék az égben megóvott halott.”
Hobo Blues Band: A remete története
Stoppal Európában 
Szia nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy amikor stoppolsz akkor autópálya felhajtó/benzinkút vagy pedig főutat részesíted előnybe? Nyáron terevzek egy hosszabb túrát ezért kérdezem.
Válaszodat előre is köszönöm 🙂
KedvelésKedvelés
Szia!
Ez sok mindentől függ, de az a jellemző, hogy ha messzire megyek és nagy távot akarok egy nap megtenni, akkor autópálya felhajtón vagy benzinkúton próbálkozom. Arra érdemes figyelni, hogy felhajtónál mindig az autópálya tábla előtt (és természetesen a biztonságos megállást lehetővé téve) állok, mert különben a rendőrök kötözködhetnek. Nyilván a leállósávon nem szabad gyalogosan tartózkodni, de van olyan ország (pl. Olaszország), ahol a rendőr még a benzinkúton is elzavar. (Hogy hova, az mindig egy jó kérdés. Azt szokták mondani, hogy menj be a benzinkút épületébe és ott kérdezősködj, de ez nem vált még be nekem. Ettől függetlenül lehet haladni az olasz autópályákon és sosem büntettek még meg. Egyszerűen látszólagos együttműködést kell mutatni a rendőrökkel.)
Főútra egyrészt akkor megyek, ha az autópálya valamiért nem vált be. (Olyan is volt már, hogy a benzinkútnál átmásztam a kerítésen és a szántáson átvágva elértem a párszáz méterre lévő főutat.) A főút előnye, hogy sokkal több helyen tudnak szabályosan megállni a sofőrök (pl. buszmegálló, parkoló, mező, benzinkút…) ezért könnyebb fuvart szerezni, mint autópályán. Rövidebbek a várakozási idők. Hátrány, hogy jellemzően csak pártíz kilométert visznek, míg autópályán a párszáz kilométer a jellemzőbb. Akkor szoktam a főutat választani, ha van időm, ha nézelődni, fotózni szeretnék, ha számomra ismeretlen vidéken járok. Kis utakon sokkal gyakoribb, hogy a helyiek behívnak magukhoz, megkínálnak egy itallal, szállással. Jobban megismerhető a helyiek élete, a környék atmoszférája.
Összességében persze nincsenek mindent leíró szabályok. A legfontosabb, hogy kreatívnak kell lenni és reagálni kell az adott helyzetre. Aztán a tapasztalat egyre gyorsabban rávezet majd a jó megoldásra.
Sok sikert a nyári kalandodhoz! Ha van más kérdésed, szívesen válaszolok azokra is.
KedvelésKedvelés